Velek Domonkos, Domi, énekes-billentyűs, fiatal kora ellenére is felnőtteket megszégyenítő módon építi fel együttesük, az idén októberben harmadik évfordulóját ünneplő kisbetűs ünnepnapok karrierjét. Higgadtan kezeli a banda ügyeit, ugyanakkor szeret előre is gondolkozni. Az együttes létrejöttéről, a dalszerzési folyamatról, a jelenjükről és jövőjükről is beszélt.

„Nem emlékszem, hogy kiskoromban mennyire hozott lázba engem a zene” – kezdi Domi. A zongorát, mint hangszert sem tudatosan választotta ki. „Amikor első osztály előtt álltam, akkor anya kérdezte, hogy nem szeretnék-e valamilyen hangszeren tanulni, mert van ilyen lehetőség az iskolában. Nem figyeltem, csak random bemondtam a zongorát. Anya úgy emlékszik, hogy azt tudatosan kiválasztottam” – valahol talán így is volt.

Elmondása alapján neki sosem volt nagy vágya, hogy zenekara legyen, hirtelen ötletként pattant ki a fejéből. 2017 karácsonyán megkapta élete első komolyabb zongoráját szüleitől, akik mentorától, Császar Ferenctől kértek segítséget a hangszer kiválasztásában. Ekkor gondolta először azt, hogy ezzel már lehetne egy együttesben játszani. „Feri bácsi már akkor is támogatott ebben”.

Domi senki olyannal nem találkozott, aki le akarta beszélni őket az együttesről, sőt, nagyon támogató volt velük mindenki. Azt viszont hozzátette, hogy a zenekar megalakulása előtt pont Marci, az együttes gitárosa volt az, aki először mondta, hogy ilyet ne csináljanak. „Kezdetben nagyon nem találta a helyét abban, hogy velünk együtt játszik. Eleinte egy nagyon hátráltató pont volt ez, aztán mire újra beszélni kezdtünk erről, addigra jobban összerakta fejben” – elmondása szerint sok dolog közrejátszott a kezdeti nehézségekben, például az, hogy akkoriban nagyon nagy volt a különbség a hangszeres tudásukban is, a gitáros javára.

A banda neve is egy egész érdekes kérdés, hisz nem mindennapi. Kezdetben hárman alkották a zenekart: Barnus, Marci és ő, a három osztálytárs. Az iskolájukban felléphettek a karácsonyi ünnepségen, viszont itt valahogy fel kellett konferálni őket. Domi volt az, aki próbált olyan nevet találni, amit a srácok is elfogadnak.

„Kitaláltam, hogy a kisbetűs az alázatot, az ünnepnapok meg az elhivatottságot jelöli. Nyilván ezt már csak poénból magyarázzuk bele, de valahol mégis igaz, és van jelentőségé.”

Mivel Domi volt az ötletgazdája a bandának, automatikusan őt tekinthetjük a frontembernek és/vagy zenekarvezetőnek. Azonban ez a két szerep szerinte nem azonos. Vezető lehet az is, aki csak a háttérből irányít, mint a dobosok, a frontember pedig általában az, aki elől áll, az arc. „Zenekarvezető az elejétől kezdve voltam, hisz az én ötletem volt az együttes, így én is foglalkoztam vele a legtöbbet. De talán nekem is van hozzá legjobban affinitásom közülünk” – fejtette ki. Véleménye szerint a frontember kérdése más, hisz az eredeti felállásban ő kizárólag csak zongorázott, Marci gitározott, Barnus, a zenekar basszusgitárosa pedig még nem is basszusgitározott, hanem csak énekelt. „Eredetileg talán Barnus volt annak mondható, de ez átalakult az idő során.”

Az együttesben elsősorban Domi az, aki dalszerzésért felelős. Általában úgy zajlik nála a folyamat, hogy először kitalálja a vázát a számnak: milyenre is szeretné a hangzását, milyen akkordmenetek legyenek benne, hogyan épüljenek fel a részek. Csak utána, vagy közben, darabokban írja meg a szöveget. Hangszerelni már együtt szokta, úgy nyerik el a dalok a végső formájukat. „Gyakorlatilag az összes dal, amit hallgatunk, hatással van ránk” – jelentette ki Domi az inspirációforrásaikról. Szerinte az, ha csak magukból merítenek ihletett az egy bizonyos szintig belefér, azonban zeneileg és szövegileg sem lehet ezzel előbbre lépni.

A nyár mindannyiuknak bizonytalan időszak volt, Dominak sem volt egyszerű az augusztusi dobosváltás, hisz eléggé hozzászokott már négyük közös társaságához. Azóta mindannyian elrendezték magukban. Sőt, komolyabbá is tette őket azáltal, hogy egy iskolájukon kívüli emberrel játszanak együtt. Koni, az új tag jötte jó hatással volt rájuk, és jelet is adott nekik: ezzel megéri komolyabban foglalkozni. „Az ő érkezésével egy olyan átalakulás jött, amitől már igazán ütős együttesnek érezzük magunkat”

Több ember, több nézőpont, több vitaforrás, megegyezni való. Domi szerint nagyon higgadtan és éretten kezelik ezeket a dolgokat, annak ellenére, hogy fiatalok, még csak gimnazisták.

„Hogyha valamiben nézeteltérésünk van, akkor egyszerűen meggyőzzük a másikat, sokat beszélgetünk. Olyan dolog nem nagyon volt, amit megbántunk volna valamivel kapcsolatban”

– ő és a zenekar többi tagja is úgy tartja, hogy a hibák is fontosak, mert sokat lehet belőlük tanulni.

„Az EP projektünknek az őszi megjelenése elég ingatag lábakon áll, többnyire az idő múlása miatt” – mondta Domi a közeli terveikről. Abban biztos, hogy ezek sokkal összeszedettebb, izgalmasabb dalok lesznek, mint amit megszokhattunk tőlük. „Nekem jó érzés lenne úgy ránézni a Spotify-unkra, hogy nem azt látnám, hogy ott van két zene a múltból, úgy, ahogy már nem is játsszuk őket, hanem mondjuk nyolc olyan számot látnék, amikre büszkék vagyunk” – ezért is érzi nagyon fontosnak, hogy minél előbb elkészüljenek az új dalokkal.

Az EP mellett másik vágya, hogy minél több koncertet adhassanak velük egykorú embernek. „Volt nekünk a Teleki Blanka Gimnáziumban egy fellépésünk az évnyitójukon, ami elképesztően jól sikerült. Rájöttünk arra, hogy jó lenne más iskolákban is játszani.”

„Nehéz megfogalmazni, mert annyira előre gondolkozok sokszor, ezzel piszkált Marci régebben, hogy álmodozó vagyok. Mire odakerülünk a következő lépcsőfokra, én addigra már nem vagyok meglepve, mert már tudtam, reméltem, hogy ennek meg kell történnie” – jelentette ki hosszútávú céljaikat illetően. Ő is szívesen fellépne egy fesztiválon, hisz reméli, hogy a kisbetűs ünnepnapok egy olyan minőségű dolog, aminek meg kell ott szólalnia.

„Bennem úgy van, hogy ez a zenekar ameddig tud, addig létezzen. Mivel jelenleg nagyrészt én írom a dalokat, ez részben az én zenei világom, jól érzem magam benne. Olyan srácok ők, akik ezt létre tudják hozni, azonosulni tudnak vele, hozzá tudnak adni. Így teljesen közössé válik minden egyes lejátszott hang”

– abban biztos, hogy társai nélkül sosem jutnának ilyen formába az elképzelései. „Nagyon sokat fejlődtem mellettük, nemcsak zeneileg, emberileg is”

VILLÁMKÉRDÉSEKNEK INDULTAK, DE MOST MÁR CSAK SZIMPLÁN KÉRDÉSEK

Ki a leginkább zeneileg képzett?
Technikai szempontból vagy Koni vagy Marci, de zeneelméleti szempontból talán én.

Ki a legizgulósabb fellépések előtt?
Barnus

Ki a legnagyobb mókamester?
Barnus

Inkább nagyobb körben bizonytalanabb rajongói táborral, vagy kisebb körben biztosabb táborral?
Én magunkon azt érzem, hogy először lesz egy szűk, biztos rajongói bázisunk, ami maradni fog, csak meg fog nőni.

Kinek vannak a legjobb ötletei?
Improvizációs dolgokban Marci a legjobb.

Ki az, aki mindig késik vagy aki először van ott a próbákon?
Teljesen változó, először talán Barnus és én, mivel együtt jövünk. Utolsót is nehéz mondani, hisz ez teljesen forgalomfüggő. De amúgy Marci.

Kedvenc koncert?
Nincs kimondottan kedvencem, két-három olyan volt, ami igazán megmaradt. Az egyik, amikor a saját iskolánkban játszottunk az utolsó sulis napon, mert ott úgy éreztem, hogy igazán helyem van a színpadon. Jókat énekeltünk, meg jó show elemek voltak. Például egy osztálytársunkat felhívtuk a színpadra, hogy meséljen viccet, szegény majdnem elhányta magát.

Ki a legkritikusabb?
Marci

Melyik a kedvenc saját dalotok?
Talán a Semmi hibás, vagy a Február. De a Csillagfelezést élvezem a legjobban játszani.

Bodor Julcsi